Mit Nekem Te Zordon Kárpátoknak
És a gyerekek viszontszerették őt. Nincs még egy újságíró széles e vidéken, akinek az olvasótábora olyan megható búcsúztatót rendezett volna nyugdíjba vonulása alkalmából, mint 93-ban neki. Búcsú Ottó nem búcsúzik - írták a Jó Pajtásban akkor, s valóban: itt maradt közöttünk mindvégig, s ha van mondanivalója, illetve ha megkérik a besegítésre, tollat ragad most is, hogy a maga sajátosan szűkszavú, minden dagályosságot, kacifántosságot, nagyotmondást kerülő, de pontos magyarsággal írt stílusában tájékoztasson szülőföldünk fontos történéseiről. Születésnapja alkalmából készült vele az alábbi beszélgetés. - Péterrévén születtem, iparoscsaládban - kezdi gombolyítani élete fonalát. - Vásári szabó volt az apám, öt varrógép kattogott mindig otthon, s már éjjel útnak kellett indulni, esőben, szélben, vendégmarasztaló sárban a szekérrel, hogy reggelre ott legyen a portéka a szabadkai piacon. Elég haladó szellemű ember volt az apám, ő volt az első, aki pl. rádiót vett a faluban, telepes rádiót, úgy emlékszem, mindenki odajárt hozzánk hallgatni, engem egy évvel korábban beírattak az iskolába, egy évig jártam a,, magyar időkben, aztán amikor októberben bejöttek az oroszok meg a partizánok, megszakadt a tanítás, s a második félévben folytatódott.
Hét Nap Online - Szabadkai Napló - `Mit nekem te zordon Kárpátoknak...`
Később a Tartományi Képviselőház fordítója lett, majd kilenc évig a Magyar Szó szabadkai munkatársa, mígnem a Jó Pajtásnál rátalált a neki való, igazi munkakörre: járta az iskolákat, ismerkedett a gyerekekkel, kitapogatta a pulzusukat... - A gyerekekben mindig látja az ember az optimista hozzáállást, a bizakodást, a jövőépítést - ami jól hat az emberre. Olyan érzést ad, hogy érdemes csinálni - mondja. - Úgy érzem, hogy ezen a területen kaptam a legtöbb elismerést is: éppen a gyerekektől és a tanároktól. * Mint újságíró mihez tartottad/tartod magad? - Az újságírás bizonyos értelemben elkötelezett kell legyen. Független újságírás..., mondják. Ez viszont eléggé elvont fogalom. Mert az ember általában valamilyen cél érdekében elkötelezi magát, s abban az irányban teszi a dolgát. Én a gyerekek jobb helyzetét, szolgálatát tartottam a legfontosabbnak, ennek megfelelően tevékenykedtem. Az iskola meghatározó a gyerek életében. Mert a család sokszor nem is igazi család, nem tölti be az elsődleges funkcióját, ezért az iskolára fokozott szerep hárul.
Emlékszem, egy szerb nemzetiségű tanítónő foglalkozott velünk - magyarul -, a Darinka néni (a magyar tanítók elmentek vagy elűzték őket), nagyon kedves asszony volt, odavett az ölébe, úgy mesélt, s nekem általában szép emlékeim fűződnek hozzá és az iskolához... Jó tanuló voltam, jól éreztem magam ott, talán ezért is iratkoztam be magam is a szabadkai Tanítóképzőbe, tizenhárom évesen, miután befejeztem az elemit. Mi voltunk az első generáció, akiknek meghosszabbították a képzőt ötévesre. Ötvenen indultunk és hárman érettségiztünk rendes időben. Alapos tudást adott az akkori képző, és mivel a becsei járás ösztöndíjasa voltam, friss diplomával a zsebemben azonnal munkát is kaptam - a péterrévei tanyavilágban, 10-12 kilométerre a falutól. Soha nem jártam még arrafelé, azt sem tudtam, hogy jutok ki.,, Kér kölcsön egy kerékpárt és kimegy! - mondta az igazgató. Úgy is történt. Az egyik kollégám bringájával nekivágtam az ismeretlennek, tizennyolc évesen. A tanyai iskolát még Mária Terézia építtette, a tanteremben ósdi padok, egy tábla és kréta, ez volt az összes taneszköz, a padló fáradt olajjal bekenve... Mivel fogunk fűteni, kérdeztem az igazgatót.
Hogy lehet valaki ennyire önző? Nekem ez a film túl sok volt. Láttam, hogy elkészült a folytatása is: nem tudom, elpazarlok-e újabb 2 órát az életemből erre a borzalmas, valószerűtlen, oltári nagy baromságra... Főszerepben: Mario Casas - H. María Valverde - Babi Osztályzat: 3 /10
Iratkozzon fel értesítőnkre! E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Sajnálom, hogy sokszor azt látom, hogy a pedagógusok közül nem mindenki áll azon a magaslaton, amelyen állnia kellene. Emberi és képzettségi szempontból egyaránt. De a diákok mindig tudják, ki az, akinek a példáját követniük kell... * Most a kis unokádon gyakorolod a nagyapai és a pedagógusi feladatkört. Helyt tudsz állni ebben az új beosztásban? - Sok örömet, életenergiát kapok a gyerektől, kitölti a nyugdíjas életünket. Úgy szeretném nevelni őt is, mint ahogyan a saját gyerekeimet neveltem: tisztességre, becsületre, szorgalomra, illedelmes viselkedésre, szép magyar beszédre... És arra, hogy ha már véletlenül magyarnak született, maradjon is meg annak.,, Mert csak anyanyelvemen lehetek igazán én. . * Íme egy elégedett ember... - Igen. Én elégedett vagyok. És hiszek a sorsszerűségben. Nekem ezt kellett csinálnom. És így, ahogy csináltam. Itt, ahol születtem. Szeretem ezt a tájat. Az alföldi rónaságnál nekem szebb táj a világon nincsen... Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban?
Az nem lehet gond, mondta, vágja ki az iskolaszolga a környező akácfákat! Mondanom sem kell: nemcsak hogy összevont tagozatot tanítottam (elsőtől negyedikig), hanem szerb és magyar nyelven felváltva tizenkilenc gyereket. (Papíron 21-et, mert csak annyival nyílhatott meg az iskola, két nevet úgy találtak ki. ) Se villany, se rádió, petróleumlámpa fényénél készültem az órákra, aztán a bátyám, aki amatőr rádiós volt, megsajnált, és összeeszkábált nekem egy detektoros rádiót. Emlékszem, abban az évben hatalmas esők voltak, a parasztok félig rakták csak meg a szekeret kukoricával, mert különben nem bírták volna el a lovak a terhet, a nagyút, mint egy kanyargó folyó, olyan volt, s nekem, ha be akartam jutni a faluba hétvégén, abban kellett gyalogolnom. Ezért tanultam?! - gondoltam magamban. - A tanyasi ember most benn ül a meleg szobában, a jó kutyát sem verik ki ilyen időben, én meg... De viseltem a sorsom. Aztán tanított benn a faluban, Pecesoron volt igazgató, huszonnégy évesen, huszonhat volt, amikor megnősült, Hódegyházára, majd Padéra került a szintén pedagógus feleségével, itt is igazgatóskodott négy évig s ez idő alatt épült fel az új iskola.
Szabadkai Napló `Mit nekem te zordon Kárpátoknak... ` Farkas Zsuzsa 2007. 12. 12. LXII. évf. 50. szám Kalendáriumod azt mutatja, hogyan múlik az idő. Az arcod viszont azt mutatja, hogyan használtad föl - tartja egy német mondás. Elnézem Búcsú Ottó kollégánkat, aki most hetvenéves, és azt látom, hogy most is, mint általában, ragyog az arca, derűs a tekintete. Meg tudott maradni örök fiatalnak, örök g... Kalendáriumod azt mutatja, hogyan múlik az idő. Meg tudott maradni örök fiatalnak, örök gyereknek - ami csak kevesünknek sikerül. Részemről ez az egyik legnagyobb elismerés, amit embernek mondani lehet. Amióta csak ismerem, s ez bizony nem kis idő, sohasem panaszkodott, sohasem acsarkodott, irigykedett, nem szapult senkit, megküzdött magában, csendesen, minden bajjal, kísértéssel - kijutott belőle neki is bőven -, s tette a dolgát, amit a sors rászabott: pedagógus volt a szó legnemesebb értelmében: tanítóként és újságíróként egyaránt. Legjobban a gyerekek között érezte magát mindig. Az ő derűlátásuk, jóhiszeműségük volt az a kapaszkodó, ami erőt, kitartást adott neki a munkához, ami elhitette vele: érdemes továbbcsinálni.
- Milyen hdmi kábelt érdemes venni de
- Apáca show 2 teljes film magyarul videa 2011
- Mit nekem te zordon kárpátoknak 2020
- Szólít a szörny videa 2016 - felnőtt streaming film HQ
- Mit nekem te zordon kárpátoknak es
- Mit nekem te zordon kárpátoknak per
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Petőfi Sándor Kategória: Haza