A barátság talán több mint egy barát Szerethetlek úgy, ahogy a majom a banánt Bár nem lettem majom, barát még lehetek A legjobb lenne most azonnal fogni egy kezet! Aki óvodába, és az aki iskolába jár Az gyorsan megtanulja azt, hogy összeveszni kár Barátságban jobb a játék és a tanulás Mindenkinek jobb az, hogyha nincs civakodás. Béke, béke barátság! Mi volt ez a szamárság!? Környezetnek hívhatjuk mi a növényeket De a földön minden élőlény is környezet lehet A malac, csirke, borjú, marha és bacskómadár Hidd el, nekem barátságos környezetre vár. Azt jegyezze meg szerintünk mindegyik gyerek Barátkozni ismerkedni mindig is lehet Az élet és a környezet az kézen fogva jár Egyik nélkül a másik az célt sosem talál. Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság?! Hallgass bele Update Required To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin. Neked már megvan az Animal Cannibals könyve? Elfogultsággal együtt állíthatjuk, hogy a könyv egy kiváló autentikus korrajz.
A barátságmondókánkat elmondtuk egymásnak:" Béke, béke barátság, összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!! "Miután megölelték egymást, másik párt választottak maguknak. Ezt a játékot a végtelenségig tudták játszani, s aki még nem tudott választani, attól egy-egy ölelés még nekünk is jutott! Másnap a "Gomba alatt" c. mesét meséltük, ahol a társak jószívűségét emeltük ki fő értéknek és a nap folyamán nagyon megerősítettük azokat a helyzeteket, amikor valaki jószívű, kedves, segítőkész volt valakivel. Ezt egy öleléssel "díjaztuk", ami nagyon intenzív érzelmi megerősítésnek bizponyult. A társak megismerését segítve párkereső/ memóriajátékot készítettünk a gyerekek fényképeiből és jeleibő nagyon sokat segített a nevek, jelek rögzítésében. Gyurmábók barátságsütiket készítettünk, "kisütötük" a babakonyhában és mindenki megvendégelhette azt, aki számára kedves. Az utolsó napon barátságsziveket festettek a gyerekek, közben arról beszélgettünk, kinek adják ezt a szivecskét, ha elkészül.
Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i
Erre én azt válaszoltam hogy: "Megígérem, de vajon hogyan tudnám ezt betartani…" Annyit még az étkezésről, hogy "minden kifli kicsi, amiből le van vágva, és nem vagyok irigy, de mégsem adhatok a kolbászkarikáimból apának, mert nekem akkor nem marad annyi. " Most szívesen mondanám nektek, hogy aludjatok jól, ne én már alig bírom ki, hogy már lassan mindenki ötéves lesz az oviban, csak az én születésnapom késik. De ígérik anyáék, hogy eljön. Mindenesetre anya írja a megívókat, én meg rajzolok hozzá. Maradok a Ti Stefánia Irmátok.
Ezt még nem értem, de valami jó lehet, mert kézről kézre adták a munkámat. Hogy középsős vagyok a Napraforgóban (óvoda) az nem azt jelenti, hogy középszerű az élet, hanem azt, hogy már nagyon nagy vagyok. Olyan nagy, hogy már középsős, bár még Izabella barátnőm egy kicsit nagyobb nálam, sajnos. De nem ezért haraptam meg, hanem azért, mert azt mondta, hogy soha többé nem adja oda a hintát. Aztán kibékültünk azzal a verssel, hogy "Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság? / Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon. " De azért egy hét múlva ő harapott meg, de arra már nem emlékszem, hogy miért. Egy biztos, nem mindig jó Izivel játszani, de nélküle meg egyszerűen lehetetlen. Izinek a nagymamája egy nagyon kedves Rozika néni, akire apa azt mondja, hogy Erdélyből való, vele apa szeret beszélgetni, ami azért jó, mert akkor sokáig lehetünk az Újvidék téri játszótéren, ahol hinta van, homokozó van, és amíg nyár volt, lehetett sarazni is. Lerúgtuk a szandált és hordtuk a vizet a homokozóba.
A kedvencünk ez volt, ahol Kingával hajszárítás közben rendetlenkedünk, turbánosan. Nagyon szeretek főzni, a rántásba kekszet aprítok, a cukros nudlihoz majonézt teszek, és ha más nincs akkor a különböző mosószereket pancsolom össze a fogkrémmel, csak anya nagyon fél, hogy meg is kóstolom. Én kénytelen is voltam azt mondani anyának, hogy "a felnőttek nem boldogítják a gyerekeket" mert nem hoznak minden este meglepit, azaz ajándékot, és ilyenkor nehéz valaminek is örülni. Nekem elég valami apróság. Lufi, vagy radír, vagy szívecske csokiból. Voltunk Tokajban és a Torkolat panzióban laktunk, ahol Dezső bácsi adja a reggelit. Mondtam is neki amikor indultunk kiállítást nyitni, hogy: "Az a kisfiam, aki elsőnek születik Dezső lesz. De amíg elmegyünk a városba, addig ki ne add a szobánkat másnak, Dezső! " Kicsit aggódtam, de nem adta ki, alhattunk ott. Az alvásról jut eszembe, hogy még mindig anyával alszom, ami apának nem jó, és anya is mindig próbálkozik. Azt kérdezte tőlem, amikor nem voltam jó, vagy rossz voltam, hogy: Ha veled alszom Stefike megígéred, hogy szót fogadsz?
A nyáron megtanultam hintázni és már magamat lököm, itt éppen Császárszállás-Butykatelepen, ami egy tanyabokor, ahol édesapa volt Fametsző Művésztelepen, ahol Szepessy Béla bácsi a parancsnok. Így, ha kimentem hintázni a tanya játszóterére, akkor tőle kéreckedtem el, ha visszajöttem neki szóltam nem apának. Itt láthatjátok, hogy hogyan tanulnak tőlem rajzolni, mert Gyulai Líviusz, tehát Luluka, Szepessy Béci és édesapa áll mögöttem, én pedig Sipos Robi bácsinak rajzolok, aki Nagykállóban éppen akkor lett ötven éves és meghívott magához minket művésztelepestől. A kertjükben szedtem egy csokor fújhatós virágot. A lánya, Bogi is grafikus, és ott volt Makina is, aki lány és szintén grafikus és szép a mosolya. Ott aztán a férfiak kicsi poharakból ittak, mindenki evett és a sült malachoz hurka és kolbász volt a köret. Ez az ötlet nekem is tetszett, de szúnyogok is ettek, de nagyon. A művésztelepen egy lapra lerajzoltam az összes ovis társamat, aki eszembe jutott. Azt mondta Líviusz, hogy portrészerű és hogy kész tabló.