Az aranyhal szabira megy és megkéri a krokodilt hogy helyettesíttse. Másnap az egyik halász kifogja a krokodilt aki azt mondja: - Helló, én helyettesítem az aranyhalat. Na mondjad mi kéne. - Azt kívánom hogy a micsodám a földig érjen! – mondja az ember. Hát valahogy megoldja a krokodik és visszamegy a vízbe. Jön haza az aranyhal: - Na, volt kapás? - Igen volt egy öreghalász azt kívánta hogy micsodája a földig érjen. - És teljesítetted? - Igen. Leharaptam mindkét lábát.
Mikor odaért, a király így köszöntötte: – Kedves öreganyám! De régen nem láttalak mifelénk! Mondd csak bátran, mi járatban vagy! – Felséges királyom, a fiam halászni volt, és ezt a halat fogta. Elhoztam: gondoltam, talán megvenné felséged. Azzal kinyitja a csomagot, és mutatja a királynak. Az csak nézi, nézi, aztán megkérdi az öregasszonyt, mennyit kér a halért. – Uram királyom, adj érte, amennyit jónak látsz. – Kedves néném! Ha annyit adnék érte, amennyit gondolok, sose tudnám kifizetni ezt a halat. Tudod, mennyit ér ez? Százszor többet, mint a koronám meg az egész birodalmam. Elcsodálkozott a szegény asszony, de a király így folytatta: – Nem akármilyen hal ez: színaranyból van! Ha itt hagyod, nem jársz rosszul. Küldetek azonnal élelmet meg mindent, ami kell. A többit majd elrendezzük a fiúval. Mondd meg neki, hogy jöjjön tüstént a palotába.
A költőnek azonban sikerült átadnia, ha nem a telek, akkor az orosz nép szellemét és jellegét. A fő karakterek képei Egy aranyhal története nem gazdag karakterekkel - közülük csak három van, de ez elég egy lenyűgöző és tanító telek számára. Az öregember és az idős asszony képei teljesen ellentétesek, és az életükkel kapcsolatos nézeteik teljesen másak. Mindkettő szegény, de a szegénység különböző oldalát tükrözi. Tehát az öregember mindig nem érdekelt, és készen áll arra, hogy segítsen bajban, mert ő maga is többször ugyanabban a helyzetben volt, és tudja, mi a bánat. Kedves és nyugodt, még akkor is, amikor szerencséje volt, nem használja a hal ajánlatát, hanem egyszerűen kiadja. Az öreg asszony ugyanolyan társadalmi helyzet ellenére arrogáns, kegyetlen és kapzsi. Az öregember köré tolta, kínozta, folyamatosan szidogatta és mindig elégedetlen volt. Ehhez fogják büntetni a mese végén, megtört vályúval. Az öregember azonban nem kap jutalmat, mert nem tudja ellenállni az öregasszony akaratának.
Cserébe megígérte, hogy teljesíti három kívánságunkat! szegény asszony: Micsoda, visszadobtad? Hogy tehettél ilyet? Na menj vissza a tengerre, és mondd meg az aranyhalnak, hogy egy nagyon szép házat szeretnék! öreg halász: Gyerekek, kísérjetek el a tengerre, mert nagyon hosszú az út odáig! A mesevezető óvónő segítségével átmennek a másik csoportba. Csoportszoba – mesehelyszín: tenger – mímes játék Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák a tenger morajlását, és kék színű hosszú szalagot lengetnek. (Közben halk zene szól. ) A mesevezető óvónővel (öreg halász) a gyerekek bekiabálnak a tengerbe: öreg halász és a gyerekek: Hallod-e, te aranyhal, gyere fel a vízből, és teljesítsd a kívánságomat, ahogyan megígérted! Az egyik kisgyermeket megérinti az óvónő, ő aranyhalként szólal meg: aranyhal: Itt vagyok, szegény ember, mit kérsz? öreg halász: A feleségem egy szép házat kíván! aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy szép ház lesz! A mesevezető óvónő segítségével visszamennek a csoportszobájukba a gyermekek.
Ki a gyermekkora óta nem ismeri a "Halász és halak mesét"? Valaki gyermekkorban olvasta, valaki először találkozott vele, amikor megpillantott egy képregényt a tévében. A munkaterület kétségtelenül mindenki számára ismert. De nem sokan tudják, hogyan és mikor írták ezt a mese. A mű létrehozásáról, eredetéről és karaktereiről van szó, beszélünk a cikkünkben. Azt is figyelembe vesszük, hogy a mese modern változásai történnek. Ki írta a történetet az aranyhalról és mikor? A mese az orosz költő, Alexander Sergeyevich Pushkin írta 1833. október 14-én Boldino faluban. Ezt az időszakot az író munkájában a második Boldino ősznek nevezik. A művet először 1835-ben jelentették be a Könyvtár a Reading magazin lapjain. Ugyanakkor Puskin újabb híres munkát hozott létre: "A halott hercegnő mese és a hét hős". A teremtés története A korai akcióban A. S. Pushkin érdekelte a népművészetet. A szeretett unokájának bölcsőjében hallott mesék élete során megmaradtak a memóriájában. Ezen túlmenően, később, már a 19. század 20-as éveiben, a költő a folklór tanulmányozásával foglalkozott Mikhailovszkij faluban.
-Igen miatta nyelted le, de ő nem mondta, hogy cipeld. Már régen megszabadulhattál volna tőle. – Hogyan? – Azt a horgot a haragod tartja a testedben már évek óta. Ha elengedted volna a haragodat a horgász felé már régen kijött volna. De mindig gondolsz rá, amikor megérzed a horgot a testedben. Próbálj meg rá sajnálattal gondolni, békével, megbocsájtással és hálával. Sajnáld, amiért annyira lelki szegény ő, hogy nem tudta értékelni azt, amit adtál neki, illetve azt amije van. Békélj meg vele, hogy ne hordozd magadban a múlt sérelmeit. Bocsájts meg neki, hiszen a haraggal csak mélyebbre nyeled a horgot és légy neki hálás azért, hogy nem pazaroltál rá több időt és energiát, hiszen előbb vagy utóbb úgyis megtette volna ezt veled. -Ez nem könnyű. -Tudom. De most teljesítsd a saját kívánságadat és ne cipeld tovább azt a fájdalmas horgot. Az aranyhal megfogadta a tanácsokat. Ahogyan telt az idő a horog egyre feljebb került a gyomrából és egyre kevesebbszer szúrt fájdalmasat a testébe. Egyik nap, amikor délután aranyszínű sávot festettek a vízre a nap sugarai, lépteket halott a hal a partról.