Felső öltözékük a szűr, a suba és a ködmön (rövid bunda). Lábbeliként csizmát hordtak. Fejfedőjük a nagykarimájú pásztorkalap, ami mellé – mindig bal oldalra – díszes madártollat tűztek. A túzok, a gém, a kócsag stb. toll jelezte a csikós rangját. A kalapot gyakran zsírozták, hogy ne ázzon be. Egy idő után olyan nehéz lett, hogy az engedetlenkedő lovat orrba legyintve vele az állat mindjárt megszelídült.
Az itt élő férfiak sokáig megőrizték viseletüket, még a 20. század közepén is hordták némelyek. A bugaci juhászok fehér vászonból, majd gyolcsból varrt bő gatyát és inget viseltek. Minden juhásznak két fehér és két zsíros gatya tartozott a ruhatárához. Az utóbbit hamuval és faggyúval kenték, hogy az eső ne áztassa át. Ezt főleg piszkos munkához hordták. Nagyméretű ezüstgombokkal bőven kivarrt lajbit (mellényt) viseltek, e fölé mándlit (kabátot) húztak. A juhászok nadrágja (rajthuzli) bőrből vagy posztóból készült, térden alul bővült, sárgaréz gombok díszítették; az alsó szárát ki is lehetett gombolni. Hegyes orrú és magas sarkú pásztorcsizmát viseltek lábbeliként. Magas tetejű kalapjuk jellegzetes formájú volt, a régi süvegre emlékeztetett. Itt is használták a szűrt, amelyek rövidebb fajtáját szűrdolmánynak nevezték. Csikós öltözéke A hortobágyi csikósok öltözéke sötétkék színű ing és gatya. (Ez a szín a 19. század második felében terjedt el: a szabadságharc egyik-másik lovascsapata sötétkék inget és gatyát viselt. )
A bakonyi cifraszűr a szűrfajták között a legrövidebb és a legbővebb. Veszprémi szűrnek is hívták. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. Rövid ujjait kerek posztódarabokkal befenekelték. A bakonyi cifraszűrre jellemző, hogy nagyon gyakran a magyar címert beleszőtték a díszítésébe. A díszítése egyébként főképpen a cinóberpiros szegés és rátét. Leggyakoribb rátéte a tulipán, ami gyakran feketével kontúrozott. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete díszítmény. A bakonyi kanászok nem a derekukon viselték a pásztorkészségeket, mint az alföldi pásztorok, hanem a szűr befenekelt és zsebnek használt ujjában tartották kisebb használati tárgyaikat. A XIX. század folyamán üldözték a viseletét, a Bach- korszakban kifejezetten a nemzeti ellenállás jelképe lett. Veszprém mellett Várpalotán is sokan készítettek cifraszűrt. Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni.
A suba A subát, ezt a kör alakú, pelerin-szerű felsőruhát a 15. században még egységesen viselte a király, az udvari nép, a köznép és a parasztság. Az anyagában és a díszítésében volt jelentős különbség, ez alapján beszélünk a király hermelines palástjáról, vagy a parasztok subájáról. E télen meleg, nyáron – a hőszigetelés miatt – hűsítő ruhadarab szabásához legkevesebb 3 és fél juhbőrt használnak fel. Hogy milyen legyen a suba, az mindig a pénztárcától függött: munkába 5, kocsikázáshoz 8, templomba járásra 10-12, de még 15 darabból is készült suba. A kiterített darab körcikkely, vagy teljes kör alakú volt, a felhasznált bőrök számától függően. A köznapiak dísztelenek voltak, az ünnepieket színes bőrből kivágott, rátétes elemekkel hangsúlyozták. Hossza lehetett földig, vagy combig érő. Hódmezővásárhelyen a rövidebb, a Nagykunságon, Hajdú és Bihar megyében a hosszabb formáját viselték. Az egyes részeket duplán fogott keskeny bőrszalaggal együtt varrták össze. Az alját esőben-sárban kifelé fordítva felgombolták.
A szűrhímzés eleinte hagyományos technikával, gyapjúfonallal készült. Pirosbordó és kék stilizált virágok, világos és sötétzöld levelek harmonikus kompozíciói emelték ki a hangsúlyos részeket. A varrógép megjelenése után rátéteket alkalmaztak, amelyeket géppel varrtak a posztóra (a szűrszabók a géppel való munkát "nyargalásnak" is nevezték). A szűr cifra változatait a fiatal férfiak hordták, az idősebbek többnyire csak feketével díszítettben jártak. Drága ruhadarab volt, mégis minden legény igyekezett venni egyet a leánykérésig. Ekkor ugyanis, mintegy véletlenül otthagyta a lányos háznál a szűrét. Másnap aztán, hogy visszament érte, kiderült: mehetnek-e a lánykérők, vagy sem. Ha kiakasztották a szűrét, nem tartották kívánatos kérőnek, ha benntartották, akkor a lánykérés eredménye nem volt kétséges. Így került be a köznyelvbe a "kitenni a szűrét" kifejezés, ami azt jelöli, hogy valakit elutasítanak, kiutasítanak. Juhász öltözéke Az alföldi szilaj állattartás és ezzel a pásztorok életformája a Hortobágyon és Bugacon maradt fenn legtovább.
Sz�les v�r�s vagy m�s sz�n� poszt� szeg�se volt. Gall�rj�n �s a h�tulja als� r�sz�n h�mz�s is lehetett. – 6. K�l�nleges c�lt is szolg�lt a fenekes ujj� sz�r. A Dun�nt�lon �s a pal�cokn�l a fel�ltve am�gy is sohasem viselt sz�r ujjait szok�s volt bevarrni, ill. egy kerek poszt�darabbal befenekelni. M�r eleve befenekelt ujjakkal is k�sz�tett�k a szab�k. P�sztorok, guly�sok, kond�sok hordt�k. Ebben tartott�k kisebb holmijukat. Az ujjat elz�r� kerek r�s csak a pal�cokn�l volt h�mzett. Itt a fenekes ujj� sz�r�k rendszerint fekete → szeg�s �ek, ezekhez �ltal�ban piros al�fog�s, → cigula is j�rult. Fekete �s piros t�bbnyire az �n. "csipk�z�s" -e is, a pal�cok fenekes ujj� sz�rein�l ritk�bban z�ld �s k�k sz�nt is alkalmaznak. A dun�nt�li fenekes ujj� sz�r�ket ink�bb piros szeg�ssel k�sz�tett�k. Ott csak kan�szok hordtak ilyeneket. – 7. A megrendel�sre k�sz�tett sz�rnek v�lt�ba varrott sz�r, a v�s�ri elad�sra k�sz�ltnek fogadott sz�r volt a neve. A m�lt sz�zadban a paraszts�g, ill. a p�sztors�g anyagi erej�t meglehet�sen ig�nybe vev� sz�r�k divatj�t a hat�s�gok f�kezni igyekeztek.