Hervad m�r liget�nk, s d�szei hullanak. Tarlott bokrai k�zt s�rga lev�l z�r�g. Nincs r�zs�s labyrinth, s balzsamos illatok K�zt nem lengedez a Zephyr. Nincs m�r symphonia, s z�ld lugasok k�z�tt Nem b�g gerlice, �s a f�zes ernyein A csermely viol�s v�lgye nem illatoz, S t�kr�t durva csal�t fedi. A hegy boltozatin n�ma hom�ly borong. B�bor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemr�g az �r�m v�g dala harsogott: S most minden szomor� s kiholt. Oh, a sz�rnyas id� hirtelen elrep�l, S minden m�ve t�n� sz�rnya k�r�l lebeg! Minden csak jelen�s, minden az �g alatt, Mint a kis nefelejcs, eny�sz. Lassank�nt koszor�m bimbaja elvir�t, Itt h�gy sz�p tavaszom: m�g alig �zleli Nekt�rj�t ajakam, m�g alig illet�m Egy-k�t zsenge vir�gait. Itt h�gy, s vissza se t�r majd gy�ny�r� korom. Nem hozhatja fel azt t�bb kikelet soha! Sem b�h�nyt szememet fel nem ig�zheti Lollim barna szem�ld�ke!
Hervad m�r liget�nk, s d�szei hullanak, Tarlott bokrai k�zt s�rga lev�l z�r�g. Nincs r�zs�s labyrinth, s balzsamos illatok K�zt nem lengedez a Zephyr. Nincs m�r symphonia, s z�ld lugasok k�z�tt Nem b�g gerlice, �s a f�zes ernyein A csermely viol�s v�lgye nem illatoz, S t�kr�t durva csal�t fedi. A hegy boltozatin n�ma hom�ly borong. B�bor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemr�g az �r�m v�g dala harsogott: S most minden szomor� s kiholt. Oh, a sz�rnyas id� hirtelen elrep�l, S minden m�ve t�n� sz�rnya k�r�l lebeg! Minden csak jelen�s; minden az �g alatt, Mint a kis nefelejcs, eny�sz. Lassank�nt koszor�m bimbaja elvir�t, Itt h�gy sz�p tavaszom: m�g alig �zleli Nekt�rj�t ajakam, m�g alig illetem Egy-k�t zsenge vir�gait. Itt h�gy, s vissza se t�r majd gy�ny�r� korom. Nem hozhatja fel azt t�bb kikelet soha! Sem b�hunyt szememet fel nem ig�zheti Lollim barna szem�ld�ke!
Az első részben csak általánosságban ír az őszről, a tájról itt kétszer is megjelenik a "nincs" szóval való tagadás, ezzel fejezi ki az ellentétet az ősz, az elmúlás és az ifjúság örömei, a természet szépsége között. Mindig a negatívumokról ír, de mögötte mindig ott vannak a pozitívumok, amiket hiányol: "Hervad már ligetünk, s díszei hullanak Tarlott bokrai közt sárga levél zörög Nincs már labyrinth, s a balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. " A mű rendkívül zenei. Ennek el¬¬érésér¬e a költő hangulatfestő szavakat használ. Negatív festéssel – sok tagadó jellegű szóval – kifejezve ezzel az ősz komorságát. Mint sok más költő az irodalomban a tájat Berzsenyi is csak háttérnek használja, az igazi mondanivaló előkészítéséhez. A második részben rátér önmagára itt már nem általánosságban ír az őszről. Kifejti az ifjúsága végét, ősz komor hangulatát Leírja, hogy a természetben a tavasz meghozza a megújulást, de az ő életében már nincs "tavasz". A vers második felének első szakaszában elég filozófikusan fogalmaz az idő múlásáról és az elmúlásról: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg" Igen sok metaforát használ az alkotó.