"(17-18) Ajar könyve az életről szól, úgy, hogy azt szépítés nélkül, reálisan mutatja be. Mégis életpárti. A menekülés ellen, a realitással, a problémákkal való szembenézésről ír. Van benne egyfajta, "ha már kaptuk, csináljuk" hozzáállás, amihez nem kell mindig mosolyogni. Az élet nem mindig, sőt legtöbbször nem vidám teadélután. Nem mindig az "én" tökéletes kiteljesedése és kielégülése. Sokkal többször egy sírva nevetünk kabaré, mely egészen egyértelműen vezet a vég felé. A lelkiismeretesebb ember számára örök pofonok és kudarcok színpada. De ezen a színpadon van egy Rosa mama, van egy Momó, és van egy Hamil úr. Akkor már az ember nincsen egyedül. A "kis emberek", a "nemnormálisok" közös nyomora és az abban tanúsított emberség – erről ír Ajar az Előttem az életben. Ezzel pedig, véleményem szerint tökéletesen definiálta magát.
Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom "nyomorultjait", levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől "napban gyémánt lesz a por", valamit, ami mégis mindenekfelett emberi. Fotók: Tóth László Előadásunk célja épp ezeknek az emberi értékeknek a felmutatása. E történet révén arról akarunk mesélni, hogy szülessünk bárhová, akár a társadalom peremére, azért mindenkiben fellelhető olyan jellemvonás, olyan érték, amely kiemeli őt, s a környezete szemében egyedivé, fontossá, értékessé teszi. Pinczehelyi Sándor ismét gáláns gesztust tett: teátrumunkat megajándékozta az előadáshoz tervezett nagyszerű plakáttal, mely önmagában is komoly művészi értéket képvisel. Köszönjük! Bemutató: 2017. április 20. | Az előadás időtartama 1 óra 30 perc, egy felvonásban | Jegyár: 2500 Ft Fordította: Bognár Róbert Színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila Játéktér: Vincze János és ifj. Vata Emil Zenei felvétel: Horváth Krisztián Rendezőasszisztens: A. Bokor Mangi Hang: Szabó Gyula Fény: Hegedüs Róbert Technikai munkatársak: Adonics Attila, Kolonics Gábor, Ludvig Gábor, Mátrai Klára Az eredeti mű jogtulajdonosa: Mercure de France | Színpadi jogok: EDITIONS GALLIMARD | A magyar változat felhasználása a Rózsavölgyi Szalon engedélyével történt.
Értékelés: 27 szavazatból Madame Rosa idősödő zsidó asszony, aki élete során számos nehézségen ment keresztül. A párizsi prostituáltként dolgozó nő a lágháború alatt megjárta az auschwitzi koncentrációs tábort, amelyet csodával határos módon sikerült túlélnie. A háború után lakásában egyfajta menedéket rendez be kolléganői gyermekeinek, akiknek gondját viseli. Kedvence Momo, a tizennégy éves muzulmán fiú, akit már csecsemőkora óta ismer. A fiú látva Madame Rosa pénzügyi gondjait és romló egészségi állapotát, utcai bábelőadásokkal próbál pénzt keresni. Stáblista:
Egy napon beállít hozzájuk Momo apja, aki 11 év után jelentkezik a gyerekért. Kiderül, hogy annak idején ő is strici volt, prosti feleségét féltékenységből megölte (elmés volt, azaz elmebeteg), és ezután adta át Rosa mamának a gyereket. Az asszony azonban elhiteti vele, hogy a fiát tévedésből zsidónak nevelte, ami olyan sokként éri az arab férfit, hogy távozóban elhalálozik. Momo ekkor tudja meg, hogy tulajdonképpen nem 10, hanem 14 éves. Később az asszony kezelőorvosa, Katz doktor világosítja fel, hogy Rosa mama szerette volna minél tovább magánál tartani, félt hogy a gyerek elhagyja, ezért hitette el vele, hogy négy évvel fiatalabb. Rosa mama nem szeretne kórházban, magatehetetlenül vegetálni, erről Momoval is beszél. Amikor az orvos kórházba utalná az asszonyt, még pár nap haladékot kicsikar Momo. Sőt, még az eutanázia lehetőségét is felveti az orvosnak, aki ezt természetesen kerek-perec elutasítja. Végül Momo egy kegyes hazugságot eszel ki, hogy a kórházba szállítást megakadályozza: elhiteti orvossal, szomszéddal egyaránt, hogy izraeli rokonai érte jönnek, és Izraelben, saját népe közt fogják ápolni.
Igazságtalanság érte őt, és boldog kiskrapekok vesztek el benne. Még örökbe se vehetett egyet, mivel a transzvesztiták túlságosan mások és azt sose bocsátanák meg nekik. Lola asszonynak néha majd meghasad a szíve emiatt. Kadir Juszef úr szerepében Rajhona Ádám nyújt fergeteges alakítást – a lihegő beteg öregembert nézve szinte mi is elkezdünk szuszogni, a humoros párbeszédben pedig minden Ajar által írt térdcsapkodósan vicces ziccert tízpontosan bezsákolt. Végül… végül pedig pontosan azt éreztem, amit a könyv utolsó oldalaiban: sírnék, de nem tudok, elszorul a torkom, de nem vagyok szomorú – viszont nem is az a lecsöppenős meghatottság, inkább az őszinte és vegytiszta beleérzés ebbe a tíz ujjával magával ragadó történetbe. Így inkább a közönséggel tartottam a négyszeri vasvisszatapsolásban, amelyet ízig-vérig megérdemelt ez a csodálatosan színpadra vitt mű. Ha lenne hat kalapom, akkor most mindenki előtt megemelném: Romain Gary, a négy színész és Alföldi Róbert előtt. Mi szívből és szellemből ajánljuk.