A történet pedig a maga síkegyszerű mivoltával egészen lehengerlő és szórakoztató. Adott egy régészprofesszor, aki szabadidejében különböző ereklyéket, kincseket szerez be egy múzeumnak. Adott egy újabb feladat, amely szerint azt a bizonyos frigyládát kell megszerezni, amelyről a Bibliában is olvashattunk és amelynek elméletileg hatalmas ereje van - így rossz kezekbe kerülve igazán rosszul járna az emberiség. Hogyhogynem, erre a frigyládára éppen a nácik is szemet vetettek, úgyhogy megkezdődik a hajtóvadászat és az idővel való versenyfutás. Hogy mi az oka annak, hogy a bemutatóját követően negyven évvel is olyan szeretettel beszél mindenki erről a filmről? Mit tud ez a film, amit sok másik nem? Egyrészt persze, piszkosul szórakoztató darab, aminek van lendülete, jól van fényképezve, Harrison Ford rendkívül vagány, Karen Allen pedig talpraesett és imádnivaló. Másrészt pedig: Steven Spielberg. Spielberg kaján örömmel, gyermeki lelkesedéssel és izzadtságmentes profizmussal mesélte el ezt a történetet, ami akár lehetett volna egy tucatkalandfilm is.
Indiana Jones régész, professzor és kalandor egy személyben, aki semmilyen veszélytől sem riad vissza, hogy megszerezzen egy műkincset. 1936-ban híre jön, hogy a németek hatalmas ásatásokba kezdtek Egyiptomban. A Biblia legendás ereklyéjét, a frigyládát keresik, amiben Mózes kőtáblái találhatók a tízparancsolattal. A mítosz szerint ugyanis legyőzhetetlenné válik, aki a ládát birtokolja. Az amerikai titkosszolgálat megbízza Indiana Jonest, hogy előzze meg a nácikat. A kalandvágyó professzor Egyiptomba utazik, ahol elkeseredett harc bontakozik ki a frigyládáért.
Bőrdzseki, ostor és kalap, avagy negyven éves minden idők egyik legjobb kalandfilmje. A legenda szerint az egész egy homokvárral indult. Spielberg és Lucas egy tengerparton hevertek, homokvárat építettek és közben ötleteket cserélgettek egy következő kalandfilmre vonatkozólag. Valahogy olyan adekvátnak hat ez a kép, ahogyan a két gyermeklelkű filmkészítő éppen kiötli minden idők egyik legikonikusabb filmjének alapötletét, egy olyan tevékenység közben, ami főleg gyerkőcökre vonatkoztatható. Pont ez a játékosság az, ami aztán megjelenik az egész pályaművükben. És amely megjelenik az Indiana Jones-filmekben is. Ugorjunk 1981-be, ekkor mutatták ugyanis be Az elveszett frigyláda fosztogatói t. Túlvagyunk a Meztelenek és bolondok bukásán, túlvagyunk az első Star Wars észveszejtő sikerén, eljött hát annak az ideje, hogy kicsit más vizekre evezzen a két jóbarát. Sokan mondják, hogy az első Indiana Jones -mozi a definitív kalandfilm és ezzel nehéz vitába szállni. Megvan benne minden, ami egy műfaji filmhez szükséges: hajmeresztő kalandok, egy karizmatikus főhős, megvetnivaló gonoszok és különböző ötletek tárháza.
Itt még nem annyira a saját és a néző érzelmi és értelmi intellektusát dolgozta meg, a cél inkább az volt, hogy az ő és Lucas gyermekkorának a klasszikus kalandfilmjeit (Kertész Mihály Captain Blood -ját, valamint a Robin Hood -ot) idézzék meg és azok motívumaival játszadozzanak el. És ahogyan ezt teszi, azt nem tudja ugyanígy senki, csak ő. Ahogyan Tarantino, úgy ő is felhasználja a régmúlt emlékeit, elveszett gyöngyszemeket és azokból az élményekből összetákol valami olyat, ami újnak hat és ami aztán megint nagyban inspirál másokat. Már a nyitójelenet briliáns, ahogyan egy cold opening gel beizzítja a motort: szépen lassan becsúsztatja finoman a horrorelemeket, bedob egy-két explicitebb képkockát, bemutatja a főhőst. Először csak finoman, arc nélkül, amit először látunk belőle az az ikonikus kalap, a kabát, kezében az ostor. Ezek a nyitó képsorok vadregényes helyre varázsolnak el bennünket, veszélyes szituációkba dobnak bele: tökéletesen megfelel (ahogyan a film úgy en bloc) annak a kifejezésnek, hogy "eszképizmus".
Makacs tény, hogy kevés, olyan rendező van, aki egyetlen életművön belül ennyiszer és ilyen játszi könnyedséggel képes bennünket kiszakítani a szürke hétköznapok valóságából (hogy aztán néhány másik filmjével pedig kicsit elhozza nekünk a történelemkönyvek rideg realitását). Azt a tényt pedig méginkább izgalmasnak tartom, hogy egyik filmjében a nácikat képregénybe illő, egydimenziós, látványgonoszoknak ábrázolja, míg egy másik művében már valós szörnyekként láttatja, akik emberek sokaságának keserítették meg az életét. A Frigyláda arra is tökéletes példa persze, hogy megnézzük, Spielberg-nek milyen éles szeme van a jelenetek felépítéséhez és megrendezéséhez és hogy ebben milyen jó társa neki Douglas Slocombe: megannyi hatásos, emlékezetes szcéna került a filmbe, legyen szó akár Marion és Indy első, újbóli találkozásáról, a nácikkal való első bunyóról, vagy éppen arról a bizonyos autósüldözésről. Mind egy szálig parádésan, profin levezényelt és képileg rendkívül imponáló jelenet, amely vagy a dinamikájával, képi humorával, illetve fokozódó intenzitásával vesz le a lábamról, vagy a kifejező, enyhén stilizált képkompozícióival (ahogyan Indy hatalmas árnyként ott áll Marion mögött, szépen kiemelve, hogy kvázi a múlt árnyaként lépett be újra a lány életébe).
INGYENES VETÍTÉS - Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) Pólus Klasszik Filmklub Akció, kaland, vígjáték A Pólus Mozi újranyitása alkalmából május 6-12. között a kulfilmek rajongóit ingyenes vetítésekkel várjuk a Pólus Klasszik Filmklub különkiadásán. A filmeket digitálisan restaurált képpel és hanggal, magyar szinkronnal vetítjük a Pólus Nagytermében, 120m2-es vásznon! PÓLUS KLASSZIK FILMKLUB NYITÁSI KÜLÖNKIADÁS május 6. 18:00 - Keresztapa 1 május 7. 18:00 – Ponyvaregény május 8. 18:00 – Jurassic Park 2. május 9. 18:00 – Vissza a Jövőbe 2. május 10. 18:00 – Az elveszett Frigyláda fosztogatói május 11. 18:00 – A Dolog (John Carpenter 1982) május 12. 18:00 – Terminátor 2 3D A vetítésekre a belépés díjtalan, helyre szóló regisztrációs jegy online is foglalható szokásos módon, az oldal aljára görgetve. Belépés a foglalás visszaigazolásával, vagy a pénztárnál váltott helyreszóló regisztrációs jeggyel lehetséges. INDIANA JONES - AZ ELVESZETT FRIGYLÁDA FOSZTOGATÓI Indiana Jones régész, professzor és kalandor egy személyben, aki semmilyen veszélytől sem riad vissza, hogy megszerezzen egy műkincset.
Nem mentek el odáig az alkotók, hogy igazán komplex jellemekként ábrázolják őket, de így is érdekesnek és szórakoztatónak bizonyulnak. Azzal, ahogyan megírták őket, egyszerre hódolnak be a kliséknek és annak, hogy valami újat is kezdjenek velük. Indy például egyszerre rettenthetetlen kalandor és unalmas, ásítós órákat tartó egyetemi professzor, arról nem is beszélve, hogy a kígyóktól halálosan retteg. Így, bár megmarad a figura képregényes, classic kalandfilmes bája, valamivel emberibbé válik és azzal, hogy van gyenge pontja, azonosulhatóvá avanzsálódik. A másik, ebből a szempontból érdekes karakter az Marion, akit a cselekmény bár több ponton egyfajta damsel in distress -ként kezel, mégis több annál: rátermettsége már első jeleneteiben nyilvánvaló, igyekszik aktív szereplő lenni és kvázi férfiasabb vonásai is elemelik a tipikus, megmentendő női szereplőktől. Megismételni sokan szerették volna az Indiana Jones sikerét. Kicsit Michael Douglas is bepróbálkozott a Nílus gyöngyé vel, Angelina Jolie a Tomb Raider -filmekkel, Nicolas Cage A nemzet aranyával, Stephen Sommers a Múmiá val evezett a klasszikus farvizén.